ma beadtam az injekciót, szinte észre sem vettem ( a rutin)

napok óta rosszul alszom

nyűgös vagyok

és már a 4. kávémat iszom ma..

hát nem csodás az élet?

ez a nyafogós blogom, úgy érzem

jól vagyok napközben, csak az esték nehezek

pár napja szörnyű álmom volt, gerincvizet vettek tőlem, de nem akárhogy (soha nem csináltak nekem még ilyet)

először kaptam egy érzéstelenítő szurit, majd valami kampós végű tűvel kezdett el matatni az orvos a gerincemnél

rossz volt a helyzetem is, de nem tudtam mit tenni, ő meg csak kapart, kapart és kapart, nem tudom igazándiból megfogalmazni, körülírni a fájdalmat. de megpróbálom, valami olyasmi volt mint amikor egy olyan pattanást vakarsz el a hátadon ami valami ideget megbirizgál, na már most ez hosszú percekig, szünni nem akaró fájdalommal kísérve.

szinte remegve keltem az oldalamon feküdve és még a nyakam is megfájdult..

te segíteni fogsz, hogy…

te jókedvre fogsz deríteni…

lehet, hogy délben majd inkább kérem őket szépen és nem annyira felszólításként fogalmazom meg az óhajomat

nehogy a kijelentő módot félreértsék és paranacsnak vegyék

komolyan, megijedek magamtól

ezek a hangulati ingadozások kiborítanak

durva

agresszív, érzékeny, nyugodt, jókedvű, vidám, depressziós, sírós

mindez akár 1 percen belül

csudajó

ami zavar az utóbbi napokban, hogy szinte mindig elfelejtem h milyen gyógyszereket vettem már be és még mit nem

és amint elkezd fájni, zsibbadni valamim arra gondolok, h hopsz valamit biztos kifelejtettem, szóval uccu neki bekapok még egyet

lehet h ez nem jó stratégia?

nem tudom még eldönteni

amúgy nem lehet hivatalosan panaszra okom, mégis most valami melankólia szerű akármi kerített hatalmába

2 emberrel beszélnék/lennék most együtt szívesen, de egyikre sincs túl sok esélyem, talán ezért?

nyilván már megint, még mindig bele vagyok loholva dolgokba, amik nem úgy működnek mint ahogy én azt szeretnék és ezért most megy a nyeszergés

na megyek bekapok valami hangulatfokozót és akkor mosolyogva folytathatom a tanulást

utaztam a 61-es villamoson és olvastam egy könyvet, amit tegnap adott kölcsön egy barátom

nagyon tetszik, meg minden

egyszercsak szóba került a könyvben egy pali nevű alak, aki öngyilkos lett

hogy miért? idézem: “Beteg volt. Szklerózis multiplex.”

hm, ekkor kigördült az első könnycsepp is a szememből

nem direkt, csak úgy

aztán bezártam a könyvet, vettem pár mély lélegzetet és újra kinyitottam, folytattam az olvasást

amúgy az utóbbi 1 hétben meglepően jókedvű vagyok, meg barátkozós

ok, ebben benne lehet a rivotril kis keze is, de bánomisén, a lényeg h borúra derű és most derű van

Nemrég majdnem pánikba/kétségbe estem, mert nem találtam sehol sem fájdalomcsillapítót, na már most én az Avonexet kizárólag egy Flector kíséretében szoktam beadni magamnak..plusz egy nyugigyógyszerrel újabban.

Mindegy kemény vagyok és bátor, beadtam az injekciót (fájt). És persze azon gondolkodtam közben, hogy vajon jól adom-e. Kell-e légteleníteni vagy sem, mind1, késő bánat.

Ja és, hogy a jó kedvet még jobbá tegyen beleolvastam a betegtájékoztatóba, idézem:

“Milyen betegségek esetén alkalmazható az AVONEX?

Az Avonex a szklerózis multiplex (SM) kezelésére szolgál. Az Avonex-kezelés segíthet megelőzni az Ön állapotának romlását, de nem gyógyítja meg az SM-et.”

Köszi.

És hogy mindez hogy jutott most az eszembe? Fáj a jobb vállam, zsibbadok, mintha görcsölni szeretnének a lábaim (hiányzik a Kálium-R-em) és depresszióközeli állapotban vagyok, annak ellenére, hogy igyekeztem egész nap mosolyogni meg kedvesnek lenni. (bevallom ebben segített Rivotril barátom is)

Na már most egy kicsit rosszul érzem magam, hogy én leszidom az anyukámat, ha egyszer-egyszer bekap egy rivotrilt, míg én napi 2-t veszek be (fél-fél-egész adagokban)…

És még így is ideges vagyok, szúr, szorít a szivem, stb. Nem tudom mi a megoldás, de szeretném már látni az alagút végét. Unalmas itt a sötétben, egyedül.

olvasson a betegségéről? ne!

na, persze én mégis ezt tettem, miért is ne…ha lúd, legyen kövér! mondják az okosok

“A diagnózist követően a betegeknek 10%-a lesz öt éven belül súlyosan rokkant. Sajnos a betegség rokkantsághoz vezet, de nem halálos. A várható élettartamot nem befolyásolja lényegesen, annál több gondot okoz viszont az életminőség rosszabbodása.”

nesze

egy családról, ahol az anyuka valószínűleg heteken belül meghal, rákban. mi ez, ha nem szomorú?

aztán ahogy jöttem fel a mozgólépcsőn megláttam az aluljáróban egy nőt, akinek a mozgása olyan fura volt. SM? vagy valami más? ki tudja?

nem tudom, de megrémített, pedig én eddig igyekeztem elvonatkoztatni az ilyen dolgoktól, mármint értitek..

félek, rettenetesen félek, és nem tudom, hogy ki az aki valóban megérthet

és a gyomrom sincs rendben már harmadik napja

a gyógyszerek mellékhatása? talán

nem tudom

nem tudom miért jutott eszembe ez a szó, az inverz